Az elektronikus tanulási környezetekről való gondolkodásnak az elme-kultúra-technológia keretrendszerben történő pozicionálása lehetővé teszi, hogy az ilyen tanulási környezeteket a humán kognitív evolúció folyamatába helyezve is értelmezzük. Merlin Donald közismert teóriájának például éppen az az egyik új eleme, hogy a modern emberi elme kialakulásának történetét a biológiai, a kulturális és az információtechnológiai tényezők interakciós terében értelmezi.2 A könyv angol címe (Origins of the Modern Mind: Three stages int he evolution of culture and cognition) azon túl, hogy az elmét formáló hatások összetettségére utal, előrevetíti a szerző alaptézisét: a mai ember elméje három egymásra épülő szakaszban formálódott ki a kultúra és a kogníció iteratív hatásrendszerében – a főemlős elmeszerkezet biológiai bázisán.3 Az egyes szakaszokon belüli kismértékű, adaptív változások kumulálódása vezetett az egyre újabb szintek megjelenéséhez, melyek radikális változást hoztak a mentális reprezentáció, a gondolkodási szokások és a kommunikáció jellegét illetően. Mindhárom szint jelentősen kiterjesztette az emberi kogníció lehetőséghorizontját, és – alapvetően átformálva az emberi közösségek információs világát – a megismerési és a közlési eljárások új, kreatív biológiai, kulturális és technológiai megoldásait illetve eszközeit eredményezte.
Az emberi pszichikum kialakulásának értelmezése során az emberszabásúak kognitív világából és társas kapcsolatrendszeréből kell kiindulnunk – melyet Merlin Donald epizodikus kultúrának nevezett. Az a tudás, amely az emberszabású főemlősök belső reprezentációs rendszerében, a környezetről alkotott modelljeikben felhalmozódik, konkrét kontextusokhoz és szituációkhoz kötődő, az idegrendszer saját világába zárt, „személyes” tudás. Az emberi elme evolúciós kifejlődésének története nem más, mint az a folyamatsor, amelynek hatására a személyes tudás – birtoklója számára – szabadon hozzáférhetővé, módosíthatóvá és a társaknak átadhatóvá vált. Eközben – az egyre újabb kommunikációs formák és technológiák hatására – magának az emlékezetnek, a tudásnak a szerkezete és szerveződése is többszörösen megváltozott. A Donald által mimetikus kultúrának nevezett fázis (az első emberi kulturális közösség) új kommunikációs eljárása a mimézis, amely a test kommunikációs eszközként történő használatát jelenti. A mitikus kultúra újdonsága a nyelv, és vele a szimbolikus kogníció absztrakt, nyitott világának megjelenése. A teoretikus kultúra pedig külső, nem-biológiai memória eszközök és szimbólumkezelő technológiák konstruálásában mutatkozott meg.4
Az elmeműködés újabb változatai nem szüntették meg a korábbiakat, azok a mai elmeszerkezetnek is integráns, funkcionális részelemeit képezik. Ezért a modern emberi elme „kognitív architektúrája” nem egy homogén információfeldolgozó berendezés, hanem „az emberi fejlődés korábbi állomásainak kognitív maradványaiból összeálló mozaik struktúra”(Donald, 1991/2001. 13. o.). Donald teóriájának fontos eleme annak hangsúlyozása, hogy minden kultúra hálózat, amelynek az emberi elmék a csomópontjai.5 Ez a hálózatos-jelleg már az első emberi társulásokban jelen volt, és az emberi elmét formáló kognitív-, érzelmi- és memória-hálózatok a biokulturális evolúció során egyre komplexebbé váltak. (Donald, 2001). Az alapszerkezetét illetően genetikailag determinált agy beágyazódik egy többrétegű kognitív-kulturális keretrendszerbe (mimetikus-, lingvisztikai- és külső-memória mátrix), amelynek kulcs algoritmusai és tartalmai betöltődnek az agy plasztikus részeibe, és meghatározzák a memória, a gondolkodás és a tudásszerkezet paramétereit. Az emberi elme abban különbözik minden más faj elméjétől, hogy kialakulásához nem elegendőek a genetikailag programozott fejlődési paraméterek és a természetes környezeti hatások. Szükség van egy harmadik tényezőre, és ez a kultúra.
Az emberi egyedfejlődés sajátos ökológiai fülkéjét, ahol a kulturális programozás történik, Tomasello – Bourdieu habitusfogalmát kölcsönvéve – „kognitív habitusnak” nevezte el (Tomasello, 2002, 88–89. o.). A fogalom olyan ontogenetikus fülkét jelent, ahol a „kognitív erőforrások”6 – az egymást követő generációk hosszú sora által létrehozott eszköz, idea- és szimbólumvilág – koncentráltan vannak jelen. Ez a környezet jelenti a hátteret a fiatalok kognitív fejlődéséhez; olyan fizikai, biológiai és kulturális adottság-rendszer, amelybe az ember beleszületik, amely hatással van rá, amelyen keresztül tanul – és amely egész életén keresztül orientálja és formálja. A kognitív habitus mellett azonban a felnőttek aktívan is hozzájárulnak a fiatalok fejlődéséhez azzal, hogy igyekeznek elősegíteni azoknak a képességeknek a kialakulását illetve olyan tudáselemeknek az elsajátítását, amelyeket későbbi életük szempontjából fontosnak gondolnak.
1. animáció: A személyiség funkcionális kompetencia modellje – Nagy József szerint
Feldolgozandó videó (2 tananyag modul):
2. videó: Online közösségi felületek - a humán kognitív architektúra: Donald, M. (1991/2001): Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest.
Elemezze M. Donald [Donald, M: Az emberi gondolkodás eredete. Osiris, Budapest, 2001. (13-15.; ill. 22-29. o.)]könyvének kijelölt részeit, az alábbi kérdések alapján:
• Mit tűzött ki célul a könyv szerzője?
• Mely aspektusait sorolja fel az emberi viselkedésnek?
• Miben áll Donald hipotézisének lényege? Miért mozaik struktúra a modern elme?
• Mit tart könyve egyik meglepő aspektusának a szerző?
• Mit szándékozik könyvével bebizonyítani?
• Miben rejlik Donald szerint az emberi nem egyedisége?
• Mit mond Dunbar elmélete az agy növekedésének okairól?
• Mi a lényege Changeux epigenetikus agyfejlődés-elméletének?
• Mit értünk azon, hogy a kultúra újrastrukturálja az elmét? Mit ajánl a könyv?
• Minek tekinthetjük a modern ember neuropszichológiai struktúráit?
• Minek a fontosságára utal a legújabb kognitív átmenet?
Összefoglaló kérdések
- Milyen hatásrendszerben értelmezi Donald a modern emberi elme kialakulását?
- Hogyan fogalmazható meg Donald alaptézise?
- Melyek a kognitív evolúció donaldi teóriájának egyes lépcsőfokai?
- Mi jellemző a modern emberi elme kognitív architektúrájára?
- Hogyan értelmezi Tomasello a kognitív habitus fogalmát?