Genetikai átadás: szuper-individuális tudásakkumuláció
A tanulás általános, rendszerszemléletű értelmezése szerint a genetikai átadás is felfogható tanulási folyamatként. A külvilág standard vagy lassan változó jellemzőire adandó válaszminták az állatok génkészletében, a genomban rögzültek, és a különböző fajok egyedeit eleve alkalmassá teszik a környezet bizonyos részeihez, illetve hatásaihoz történő illeszkedésre. A biológiai evolúció során azok az egyedek, amelyek a legalkalmasabb programokat tartalmazzák, nagyobb eséllyel adják tovább utódaiknak sikeresnek bizonyult genomjukat (természetes szelekció). Ez a folyamat a „genetikai átadás”, amely – egymást követő, egyre alkalmasabb példányok folyamatos láncolatán keresztül – az egyes fajok populációi számára lehetővé teszi a környezethez való lassú, folyamatos és fokozatos alkalmazkodást. A folyamatosan változó, adaptálódó rendszer ez esetben a populáció, amelynek génkészletében a genetikai átadás eredményeképpen jelentős mennyiségű „tudáskészlet” halmozódott fel. A génekben felhalmozott „tudás” a populációnak, a fajnak a tudása. Ez a tudás mindig a múltra vonatkozik, sikere probabilisztikus, és az egyedek szintjén szinte teljes determinációt jelent. A tanulás alanya ebben az esetben egy általános evolúciós entitás, a populáció, és nem az egyedi létező.
A tanulás egyéni módja: a kognitív fejlődés egyéni vonala
A genetikai átadás mellett azonban már az egyéni tanulás lehetősége is megjelent az élet kezdeti formáinál. A tanulásnak ez a módja a fejlettebb állatok általános és alapvető jellemzője: része a túlélést szolgáló biológiai alapkészletnek, egyik formája a környezet gyorsabban változó paramétereihez való alkalmazkodásnak. Segítségével az élőlény képes a környezetében szabályszerűségeket, mintázatokat azonosítani, és ennek megfelelően viselkedni. Már a legegyszerűbb idegrendszerek is képesek a környezet bizonyos, az állat szempontjából lényeges elemeit modellezni. Különösen fejlett ez a modellező képesség a magasabb rendű gerincesek, a madarak és az emlősök agyában. Eredményeképpen minden fejlett központi idegrendszerrel rendelkező gerinces állat kettős „tudáskészlettel” rendelkezik: a genetikai kódban foglalt „instrukciók” és az agyban kialakított belső reprezentációk együttes rendszerével. A genom az evolúciós régmúlt tapasztalatait tárolja, az ősi világokra vonatkozó leírások tárháza, az agy pedig a mindenkori jelen környezeti modelljeit készíti el.
A kulturális átadás: a tanulás társas formája
A kulturális evolúció feltétele a kulturális átadásnak nevezett jelenség, amely esetenként előfordul az állatvilágban is. A kulturális átadás – a genetikai átadással szemben – lehetővé teszi a fajtársak tapasztalatainak, „tudásának” bizonyos fokú átvételét. A genetikai átadás alapvetően vertikális jellegével szemben a kulturális átadás eredendően horizontális. Míg a genetikai átadásnál az egyes generációk között, a leszármazási sorokon át történik a génkészletekben tárolt tudás továbbadása, addig a kulturális átadás a társak által szerzett tapasztalatok adott generáción belüli átvételét jelenti. A kulturális átadás így már a kezdeteknél hálózati jellegű információs kapcsolatokra épül. Ennek sajátosan emberi formája, a kumulatív kulturális evolúció, amelynek esetében újra hangsúlyt kap a vertikális jelleg, azaz a generációk kulturálisan felhalmozott tudásának a továbbadása is. A kulturális tanulásról és a kulturális átadásról Michael Tomasello írt részletes elemzést.
Az ember esetében a kulturális átadás alapformái: az utánzásos tanulás, a tanítás alapján történő tanulás és az együttműködéses tanulás. Valamennyinek a szándéktulajdonítás (mások intencionális ágensként való értelmezése), az elmeteória (mások mentális ágensként történő értelmezése), valamint a megosztott célok és szándékok alapján történő együttműködési készség ad különleges, az állatvilágban nem tapasztalt, pszichikus dimenziót. Egyedülálló az embernek az a konstrukciós képessége is, amely változatos eszköz- és szimbólumvilág létrehozását tette lehetővé. Sajátosan emberi konstrukciós tevékenység a szociogenezis: ez valós vagy virtuális együttműködésen alapuló társas találékonyság, amely lehetővé teszi olyan alkotások létrehozását, amelyet a résztvevők egyedül nem tudtak volna megvalósítani. További fontos, az embert az állatoktól megkülönböztető sajátosság az, hogy az ember képes saját belső reprezentációit, személyes valóságértelmezéseit másokkal megosztani, és ehhez nagyon hatékony kommunikációs eljárásokat és eszközöket hozott létre.
Feldolgozandó videó (1 tananyag modul):
1. videó: Online közösségi felületek - a tanulás alapformái Tomasello, M. (2002): Gondolkodás és kultúra. Osiris Kiadó. Budapest.
Elemezze Tomasello (Tomasello, M.: Gondolkodás és kultúra. Osiris Kiadó. Budapest, 2002. (9-33. o.)) könyvének kijelölt részeit, az alábbi kérdések alapján:
• Miben nyilvánulnak meg a Homo Sapiens új kognitív képességei?
• Milyen rejtvényről beszél Tomasello és milyen megoldást javasol rá?
• Mi a kumulatív kulturális evolúció. és miben áll a lendkerékhatás?
• Melyek az emberi kulturális tanulás alapformái?
• Mi teszi lehetővé a sajátosan emberi kulturális tanulást?
• Mit jelent a kultúra világában felnőni?
• Miben áll a kettős öröklődés elmélete?
• Mi a legfontosabb különbség Tomasello szerint az ember és más főemlősök biológiai öröksége között?
• Mi jellemző az emlősök kognitív képességeire?
• Melyek a főemlősök kogníciójának egyedi sajátosságai?
• Mi a különbség az ember és a nem humán főemlősök között?
• Milyen szempontból jelent előnyt a versengésben az intencionális-kauzális gondolkodás?
Összefoglalás, kérdések
Összefoglaló kérdések
- Miért tekinthető a genetikai átadás tanulásnak?
- Mi tette lehetővé a tanulás egyéni módjának megjelenését?
- Mi a különbség a populáció és az egyén tanulása között?
- Mennyiben jelent új tanulási formát a kulturális átadás?
- Melyek a kulturális tanulás alapformái?