A külső emlékezeti mező és a képernyő interfész

A teoretikus kultúra reprezentációs felülete a könyvlap, mely csaknem fél évezrede standard, változatlan „kommunikációs interfész.” Ez a „külső emlékezeti mező” a modern ember gondolkodási szokásait jelentős mértékben formáló speciális artefaktumnak tekinthető, amely a könyves kultúra kognitív habitusának legtömörebb foglalata. Azt, hogy az utóbbi évtizedek során mennyire változott meg kognitív környezetünk, talán úgy lehet szemléletesen érzékeltetni, ha a könyvlapot összehasonlítjuk a másik – korunkra egyre jellemzőbb – emblematikus felülettel: a képernyővel. Egy hálózatba kapcsolt számítógép képernyője is külső szimbólumtároló (KTR) eszköznek tekinthető, de ez az új KTR az elmúlt fél évszázad informatikai forradalmának köszönhetően többszörösen átalakult. A külső szimbolikus környezet és vele együtt a kognitív habitus változását semmi sem érzékelteti jobban, mint a KTR-nek ez a „metamorfózisa”.

1. A képernyő mögött – kiterjedt adatbázisokra épülő – gyors elektronikus jelfeldolgozás, műveletvégzés történik. A műveletek eredményeit a képernyőn generálódó vizuális mintázat jelzi. Ez a műveletvégzéshez kapcsolt kijelzés generálja az új típusú külső emlékezeti mező aktuális állapotait.
2. A képernyő egyúttal virtuális vezérlőpanel, amelyen keresztül – ma még főleg ikonok és feltáruló-legördülő menük segítségével (grafikus felhasználói felület), részben már hanggal és mozdulatokkal, később talán gondolattal történő irányítással – utasítások adhatók a műveletvégző gépnek.
3. A képernyőfelület egésze vagy részei ablakként funkcionálnak, amelyen keresztül valós és/vagy virtuális világokba nyerünk bepillantást. Egyre több lehetőség adódik arra, hogy ezeknek a világoknak a működését a képernyőn keresztül befolyásoljuk, illetve avatárként be is lépjünk ezekbe a világokba. Virtuális „objektumoknak” a valós környezetbe történő projiciálásával pedig lehetővé vált az, hogy egységes, cselekvéstámogató illetve megértést segítő rendszerré integráljunk valóságot és virtuális realitást.
4. A képernyő betekintést ad egy határtalan információ-univerzumba, amely – elvileg – az emberiség teljes kulturális örökségét magában foglalhatja, és amelynek elemeit a felhasználó tetszés szerint hívhatja elő, jelenítheti meg, tárolhatja, szervezheti újabb mintázatokba, a multimediális és hipertextes információkezelés algoritmusainak segítségével.
5. A képernyő egyúttal olyan kommunikációs csatornák input és output felületét is képezi, amelyen keresztül a többféle modalitású kommunikáció változatos, szinkron és aszinkron rendszerei működtethetők – planetáris léptékben.
6. A képernyőn keresztül nyitva állnak számunkra olyan, az egész világra kiterjedő véleménynyilvánítási, publikálási, közösségi részvételi, megosztási és kommunikációs lehetőségek, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak.

Az új kognitív habitusban – a korábbival összevetve – folyamatosan változó, dinamikus információs világ manifesztálódik, amelyben az interakció – ezen belül az interperszonalitás – egyre újabb formái jelennek meg. Információs környezetünk módosulása a szó szoros értelmében is „látványos”; az ember kulturális ökológiai fülkéjének az átalakulása vitathatatlan. Az elektronikus tanulási környezeteken az új, képernyő-interfésznek a megjelenéséből adódó hatásrendszerek lehetőséghorizontja realizálódik.

A képernyő-interfész hatása a kognitív architektúrára

Merlin Donald Az emberi gondolkodás eredete című könyvében (Donald, 1991/2001) lényegében nem lép túl a teoretikus formáción, de sejteti, hogy a történet ezzel nem fejeződik be. „Az elektronikus média világméretűvé válása nagy jövőbeli kihívás elé állítja a kognitív tudósokat: nyomozzák és írják le használható módon, mi is történik az egyéni emberi elmével. Az elme architektúrája gyorsan alakult ki, s ha a korábbi evolúció hátterében nézzük, a változás mértéke gyorsulónak tűnik, nem csökkenőnek.” (Donald, 1991/2001. 308–309.)

Pléh Csaba a kognitív architektúra (esetleges?) módosulásait elemezve fontos kérdés feltevéséig jut el: „a hálózati információhordozókra nézve az alapvető lélektani kérdés az, hogy – a puszta metaforákon túl – létrejöttük elindít-e egy újabb reprezentációs és architektúra-szerveződés forradalmat? ... a hipertext-szerveződéssel és a képek elárasztó jellegével megváltozik-e a gondolkodás szekvenciális, egyközpontú lineáris organizációja, amely úgymond az íráshoz kapcsolódott volna?”¹² Walter Ong véleménye szerint a digitális technológia csak folytatja és felerősíti azt, amit a kézírás és a könyvnyomtatás technikája kezdett meg: a szó elszakítását az eleven jelentől.¹³

Vannak, akik a digitális világ lehetőséghorizontját és ígéreteit emelik ki, mint például Don Tapscott a netgenerációról szóló könyveiben,¹⁴ vagy Curtis Bonk a tanulás szép, új nyitott világáról értekezve¹⁵ Mások éppen a képernyőkultúra dominanciájában rejlő potenciális veszélyekre hívják fel a figyelmet. Susan Greenfield angol neurobiológus például – nemrég nálunk is megjelent, új könyvében (Greefield, 2009) – azt vizionálja, hogy az új médiumok a könyves kultúrán felnőtt szuverén személyiségek helyett az azonnali interakciók külső determinációjú, az információáradat felszínén lebegő, fajsúlytalan, kiüresedett embereket formálják ki („senki én” a „valaki én” helyett). Manfred Spitzer német agykutató új könyvének címe egyértelmű utalás arra, hogy szerinte mi lehet a következménye annak, ha az erőfeszítéssel járó problémamegoldást szoftveres megoldásokkal helyettesítjük.¹⁶ Michael Goldhaber a „Homo interneticus”-ról írt elemzésében azt fejtegeti, hogy számolnunk kell az internetes világ negatív hatásaival, és azzal, hogy ez a hatásrendszer – a szerző véleménye szerint – jelentősen átformálhatja a létező Homo sapiens mentalitását, világszemléletét, gondolkodási szokásait (Godhaber, 2004).¹⁷

1. hivatkozás:  http://firstmonday.org/ojs/index.php/fm/issue/view/172

Az új fejlemények kritikus szemlélői közé tartozik Nicholas Carr amerikai író, aki elgondolkodtató írást tett közzé – önmegfigyelése alapján – arról, hogy az internetes információkeresés hogyan hat olvasási szokásaira – és ami ennél izgalmasabb, mentális képességeire (Carr, 2009).¹⁸ Ez az írás lehetett a motiválója „A harmadik kultúra” honlapja, az „EDGE” 2011. évi körkérdésének (Hogyan hatott az internethasználat gondolkodására?),¹⁹ Carr 2010-ben egy könyvet is kiadott, amelyben továbbgondolta és részletesebben kifejtette a témát.²⁰

2. animáció: Az e-learning fogalom értelmezésváltozatai a szakirodalomban

Feldolgozandó videó (4 tananyag modul):

4. videó: Online közösségi felületek - képernyő interfész és hatásrendszere. Az elektronikus tanulási környezetek kognitív habitusa (4. modul)

Összefoglaló kérdések

1. Melyek a könyvlap képernyővé transzformálódásának fontosabb elemei?
2. Hogyan értékeli Merlin Donald a kulturális evolúció újabb fejleményeit?
3. Milyen kérdést fogalmazott meg Pléh Csaba idézett tanulmányában?
4. Mi a véleménye Walter Ongnak a digitális technológia hatásairól?
5. Milyen veszélyekre hívják fel a figyelmet az új információs interfész kritikusai?

Tesztkérdések