4.2.1 Tanterv, tankönyv, online taneszköz, tananyag

Az online taneszközök, tananyagok az oktatási rendszer markáns elemei, tartalmukat főként, a tanterv determinálja. A tantervelmélet, és fejlesztés (curriculum design & develepment) témakörnek gazdag irodalma van, a tanterveknek jelentős gyakorlati haszna. A tanterv pedagógiai dokumentum, amely az iskolai tanítást - tanulást meghatározó cél- és követelményrendszert és a műveltségi tartalmakat, azok elrendezését írja elő. Oktatáspolitikai eszköz is, hiszen a társadalom és az állam elvárásait tükrözi, a tanügy-igazgatási szervek adják ki. A tanterv funkciója az oktatási folyamat tervszerűségének biztosítása, az oktatás tartalmának, tananyagának egységesítése, az oktatáspolitika elvárásainak érvényesítése, az általános- és szakképzés követelményeinek konkretizálása. Számos fajtája létezik.

A megvalósított, gyakorlatban realizált tanterv a tanulók teljesítményében tükröződik. Ismert a látens, vagy rejtett tanterv, amely az iskolán kívüli, de az oktatásra ható tényezők, hatások és elvárások összessége. Az egységes tanterv az adott iskolatípus közös műveltségi anyaga, szigorúbb, merev előírásokkal, a differenciált tanterv az iskoláknak nagy szabadsági fokot hagyó, csupán ajánlásokat tartalmaz.

A rugalmas tantervek a legfontosabb követelményeket és műveltségi anyagot meghatározzák, de kiegészítő, választható, ajánlott tananyagot is tartalmaznak. A curriculum részletes oktatási célrendszer, pontos tartalom, tantárgyak, módszerek, taneszközök, forrásanyagok, ellenőrzési-értékelési módok pontos meghatározása. Szerkezetileg a célrendszerből, a tananyag meghatározásából, a követelményrendszerből, a tantárgyak rendszeréből, a kötelező és ajánlott óraszámokból, az óratervekből áll össze.

A tantervelmélet jelentős fejlődésen ment keresztül. A jezsuiták által készített első „világtanterv”, a Ratio Studiorum, amely módszertani szempontból összehasonlító elemzési munkálataival, hosszú ideig tartó kipróbálásával máig is érvényes tanulságokat hordoz, 1599-ben jelent meg. A tantervkészítés igénye abból fakadt, hogy átfogóan rendezzék a tananyag kiválasztási és elrendezési kérdéseit, és egy egységes társadalmi, nevelési cél érvényesülését segítsék mind szélesebb körben megvalósulni. A syllabus, a történetileg első tantervi műfaj, amely a tanítandó anyagok felsorolását és elrendezését tartalmazta időbeli elosztásban. Arra kereste a választ, hogy a pedagógiai célok elérése érdekében mit tanítsanak a pedagógusok, mi legyen az oktatás tartalma. A Ratio Educationis is meghatározta a tananyag tartalmát, amely főként a tankönyvekben realizálódott. 

Hazánkban többnyire, központi tanterv, egységesített tankönyv és taneszköz ellátás érvényesült. A huszadik század második felében a rendszerszemlélet és a célelméletek hatására az új típusú tantervek legfontosabb részévé a részletesen kidolgozott cél- és követelményrendszer vált, így a „miért tanítunk?” kérdésre adtak elsősorban választ, ennek rendelve alá minden más elemet. A céltaxonómiák megteremtésében B. Bloom és a 60–70-es évek taxonómiai kutatásai jelentettek nagy előrelépést. Bloom és munkatársai a személyiség három területének, az értelmi-, érzelmi- és pszichomotoros fejlesztésnek célrendszerét kívánták hierarchikus rendszerbe foglalni.

A pszichológiai és a kibernetikai szemlélet⁶, az egykori Szovjetunióban is felkeltette az oktatáskutatók érdeklődését, korábban Vigotszkíj, majd Landa⁷, Galperin és Talizina, Ityelszon munkássága bizonyítja ezt. A programozott tanítást megvalósító kevert szövegű tankönyv, az elektromechanikus, vagy számítógépes program egykor elvekre, és nem technikákra alapozott. Skinner, Crowder és Pask, tanuláslélektanilag megalapozott, önálló tanulási stratégiákat fejlesztett.

A célelméletek és rendszerszemlélet mellett a kognitív pszichológia újabb eredményei, főként a konstruktív tanulás elmélete egyre nagyobb hatással voltak/vannak a pedagógiai folyamatokról, tanulásról és nevelésről kialakított elképzelésekre⁸: „Az új tudás megszerzésében az elsajátítás eredményességét a tanuló aktív kognitív tevékenysége és ennek a tevékenységnek a minősége határozza meg. Ezért a kezdő (célok, tartalom) és végső fázis (értékelés) mellett az ismeretek/információk feldolgozására, annak módjára is hangsúlyt kell tenni.  A tervezési modellek alapkérdései, a „mit, miért?” mellett, egyre fontosabbá válik a „hogyan?”, azaz a tanulási folyamat és tanulási módszerek kérdése. Míg a syllabus megelégedett az oktatás tartalmi elemeinek kiválasztásával, elrendezésével, a racionális cél-eszköz modell a célok részletezését és az ezekre épülő ellenőrzést-értékelést helyezte a tervezés középpontjába.”

Jelenleg az iskolai gyakorlatot a Nemzeti Alaptanterv (NAT), a kerettantervek⁹, és a tervezés iskolai szintjét jelentő pedagógiai programok határozzák meg, ez minőségbiztosítási szempontból is meghatározó. A rendszer része a kulcskompetenciák megfogalmazása is.¹⁰ A tantervi követelmények teljesítéséhez a tanári munka mellett, hagyományosan a taneszközök, elsősorban tankönyvek adták, és adják az explicit ismereteket. A tankönyv, a tanulás és a tanítás kiemelkedően fontos, évszázadok óta használt, napjainkban is legelterjedtebb, leginkább hozzáférhető eszköze, taneszköz, amely oktatási intézmények, és tantárgyak tanterveiben, programjaiban meghatározott tananyagot közvetít didaktikus feldolgozásban, világos, célszerű, a tanulók fejlettségi szintjének megfelelő kommunikációval, az ismeretkialakítás mellett készségeket, képességeket is fejleszt, miközben szerteágazó nevelési feladatokat valósít meg. A hagyományos, nyomtatott, illetve a digitális tankönyvek alapvetően rendszerező, vagy munkáltató jellegűek.

Jogi értelemben a tankönyv szerzői jogi védelem alá eső alkotás, más megközelítésben az a könyv, vagy elektronikus médium, amelyet az adott országban, régióban illetékes „elfogadó" (minisztérium, bizottság, iskolafenntartó, iskolai nevelőtestület stb.) tankönyvként jóváhagy, iskolai használatra engedélyez, bevezet.¹¹

A tankönyvek az egyéb, 3D taneszközökkel, audiovizuális és elektronikus információhordozókkal összehangolt, a tanár és a tanulók munkáját egyaránt segítő oktatócsomag, programcsomag, vagy pedagógiai rendszer meghatározó elemei. A taneszköz fejlesztők és kiadók új termékei az audiovizuális elemekkel kiegészített tankönyvek, illetve elektronikus információhordozón, CD-ROM-on, számítógépes környezetben használható, Interneten megjelenő tananyagok, digitális, vagy digitalizált tankönyvek.

Az oktatócsomag kritériuma a rendszerbe szervezettség, amely több elem révén biztosítja a célok elérését, a megfelelő médiumok kiválasztása, vagyis a tartalom adekvát leképzése, a konkrét célrendszer és az értékelés eszközeinek megléte, valamint az eredményesség bizonyítása, vagyis a kísérleti kipróbálás.

A téma kiválasztása, a tartalom kijelölése;

A tantervi követelmények transzformálása mérhető célokká;

Mérőeszközök kidolgozása, belépőteszt, elő- és utóteszt készítése;

A tananyag elemzése és logikai és didaktikai strukturálása;

Az adekvát és ajánlott módszerek kiválasztása, meghatározása;

Az adekvát és ajánlott szervezeti formák meghatározása;

Az adott témák tanítási időszükségletének meghatározása;

A taneszközök, tartalomhordozók specifikálása, média-kiválasztás;

Az alkalmazás megtervezése, tematikus terv, tanári útmutató;

Az oktatócsomag elemeinek kifejlesztése, szövegezés, szakanyag;

Forgatókönyv, design, grafika, forgatás, szerkesztés, kísérleti gyártás;

Lektorálás, véleményeztetés, első kipróbálás és korrekció;

Iskolai kipróbálás, beválás-vizsgálat, a (teszt)eredmények értékelése;

Korrekciók, véglegesítés, jóváhagyatás;

Sorozatgyártás, bevezetés, monitoring.

3. ábra: Az oktatócsomag-fejlesztés menete

Az oktatócsomagok típusait több szempontból is meghatározhatjuk. 1. A tananyag mennyisége szerint: a) egy-egy ismeret, v. gyakorlati tevékenység elsajátítására tervezett, b) teljes tanítási témát felölelő, c) egy kurzus tananyagát tartalmazó oktatócsomag. 2. A tanulás szervezése szerint: a) egyéni munkát biztosító, b) egyéni v. csoportmunkát és tanári irányítást felváltva alkalmazó, c) tanári irányításra alapozott oktatócsomag.

A technika fejlődésével az oktatócsomag fizikálisan egyre „kisebb" lett, hiszen a számítógép alapú multimédia integrálja az állóképi, a hang-, a videó- és a szöveges információkat, funkcionálisan pedig, egyre komplexebb. A technika fejlődése kitágította a programozott oktatás és az oktatócsomag lehetőségeit, és egyben utat nyitott új, komplex oktatási információhordozó rendszerek tervezésének, amely lehetővé teszi az interaktív tananyag-feldolgozást, vagy pl., szimulációk alkalmazását.

A pedagógiai programcsomag egy adott céllal létrejövő tanulási-tanítási folyamat megvalósítását szolgáló komplex taneszköz-együttes. A különféle tanulói eszközök mellett magában foglalja a folyamat megtervezését, megszervezését és értékelését segítő eszközöket is. Ennek megfelelően a programcsomag komplex módon tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyeket a tanítási-tanulási folyamatban hagyományosan a tantervek, tankönyvek, munkafüzetek, szöveg- és feladatgyűjtemények, kísérleti, és audiovizuális szemléltető eszközök, tanári kézikönyvek és segédletek, valamint a mérési-értékelési eszközök képviselnek.

A pedagógiai rendszerek, csakúgy, mint az oktatócsomagok, ill. programcsomagok, eltérő méretű fejlesztési produktumok, mennyiségi eltéréseik az adott tantárgy és/vagy nevelési terület kiterjedtségéből következnek. Egy-egy pedagógiai rendszer olyan komplex szabályozó eszközegyüttes, amely tartalmazza a kerettantervet, a hozzá illeszkedő ajánlott tankönyv- és taneszközcsaládot és a mérés és értékelés eszközeit a pedagógus kezébe adható mérőeszközökkel, feladatlapokkal. A pedagógiai rendszer ezeken kívül magában foglalja a továbbképzési és a pedagógiai szolgáltatás rendszerét.

A digitális tananyag/tankönyv, online tananyag „elődje”, a programozott tankönyv, a tananyagot szabályozott önálló tanulásra alkalmas formában tartalmazza. A tananyag megtanulása az előre megtervezett programlépések feldolgozása útján valósul meg. A programozott tankönyvben az előrehaladás nem folyamatos lapszámozást követ, mert a lépések egymásutánja a kérdésekre várható egyéni válaszadástól függ.

A program megtervezésének első mozzanata a tanulók kezdeti tudásszintjének tisztázása és a tanulási cél meghatározása. Ezután a tanulási célnak megfelelően kiválasztott és elrendezett tananyag elemzése következik. A tananyagelemekből felépített algoritmus a programlépések menetét írja le. A program algoritmusa már a kívánt pedagógiai feladatok alapján nyújt a programozáshoz kiindulást. A pedagógiai céloktól függően a tananyag ismereteket feldolgozó lépéseihez problémafölvető, gyakorló, ellenőrző stb. kérdések, feladatok kapcsolódhatnak.

A kezdeti sikerek után eltűnt programozott tankönyvek nyomába lépő interaktív multimédia oktatóprogram, amely lényegében digitális tankönyv megalapozója, 25 éve még szinte ismeretlen. A számítógéppel segített tanítás és tanulás sokáig független a tankönyvek világától.

A „digitális tananyag” fogalmát nehéz definiálni, mivel az oktatástechnológia legdinamikusabban fejlődő területe az elektronikus, online tanulásirányító, tartalomszolgáltató rendszerek fejlesztése. Legegyszerűbb megközelítésben digitális tananyag lehet minden elektronikus, ma már szinte kizárólag digitális formátumban tárolt és elérhető szellemi alkotás, amely alkalmas valamilyen tudás, információ átadására, közvetítésére.¹² Az online tananyag az internetes változat.

A hagyományos, nyomtatott tankönyvek 100 éve még alapvetően rendszerező, összefoglaló művek voltak. Mintegy 50 éve váltak általánossá a tankönyvekben a kérdések és a feladatok, amelyek számos didaktikai funkciót betölthetnek. A digitális, online tananyagok interaktív feladatokat, szimulációkat, multimédia elemeket egyaránt tartalmaznak. Lényegében átvették, ill. integrálták a tankönyv, munkáltató tankönyv, munkafüzet, feladatgyűjtemény funkciókat.

A hagyományos és digitális tankönyvek és taneszközök integrálódása jelenleg is folyik, több tankönyv generáció együttes jelenlétét érzékelhetjük. Az első generációs digitalizált tartalmak közé sorolható a beszkennelt tankönyv, és minden audiovizuális információhordozó, amelyet digitalizáltak. Ennek értéke abban áll, hogy az újabb generációhoz ezek szolgáltatják az építőelemeket. A szemléltető diasorozat, az oktatófilm, vagy egyéb digitális mozgókép, mint digitális tartalom, szerves részét képezi az új digitális tananyagoknak.

A második generációs digitális tankönyvek alapvető tulajdonsága, hogy eleve digitális író-, és szerkesztőeszközökkel készülnek, vagy átszerkesztik kimondottan számítógépes, internetes felhasználásra. A második generációs tananyagok főbb jellemzői: a hagyományos tankönyvszerkesztési modell követése, a tankönyv transzformálása; multimédiás elemek, képek, animációk használata; az interaktivitás lehetősége, tesztek, elágazások, választási lehetőségek formájában.

A flipbook formátumú digitális tankönyvek általában a nyomtatott formában megjelenő könyvek tartalmával megegyeznek, viszont a keretrendszer további lehetőségeket biztosít a tananyag feldolgozásához. A fejezetek, lapok közé, be lehet építeni például fogalomtárat, animációt, önellenőrző teszteket. Az oldalon belül lévő szöveg, vagy kép szintén felkínálhat feladatokat: animációt, keresztrejtvényt, puzzle-t, melyek alkalmasak a tananyag megértetésére, a számonkérés segítésére. A flipbook alkalmas egyes anyagrészek kiemelésére – nagyítás, bekeretezés, aláhúzás – a tanár vagy a tanuló részéről egyaránt. A generált feladatok többsége a tankönyvben szereplő tények, adatok, fogalmak számonkérésére szolgál.

A harmadik generációs digitális tankönyvek, taneszközök körébe sorolhatjuk azokat a kimondottan oktatási céllal készült, tantervekhez és pedagógiai programokhoz illeszkedő digitális tartalmakat – akár on-line, akár off-line módon érhetők el. Ezek, önálló tananyagként elsajátíthatók; módszertani és tanulási útmutatóval vannak ellátva; interaktívak, vagyis a résztvevő aktív cselekvése szükséges a tanulási folyamathoz; a multimédia elemeket funkcionálisan, beépítve alkalmazzák; a tényanyag-nyújtás, a gyakorlás, az ellenőrzés és az értékelés folyamat-vezérelt.