5.2.2 A virtuális múzeum és kiállítás

Negyedszázada sincs, hogy új fogalomként jelent meg a virtuális múzeum, kiállítás, majd tárlatvezetés, amelyet ma már a múzeumpedagógiai mozgalom is fontos metodikai alternatívának tekint. Történeti tény, hogy az ELTE-TTK Oktatástechnikai Csoportjának Multimédia Fejlesztő Laboratóriumában, a Honfoglalás 1100. Évfordulója Emlékbizottság és az Iskolatörténeti Emlékbizottság támogatásával, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum megbízásából az 1000 éves magyar iskola tiszteletére „Tanszermúzeum” címmel multimédia katalógus – egy virtuális múzeum – készült CD-ROM formátumban. A digitális gyűjtemény az ország neves pedagógiai közgyűjteményeiben és számos nagy múltú iskolánk szertárában fellelhető taneszközöket tartalmaz¹⁴, alapja egy hipermédia szerkezetű adatbázis, amelyet Multimedia Toolbook fejlesztő felület és program segítségével tettek hozzáférhetővé. Az egyes oldalakon minden tárgyról színes álló- vagy mozgókép, tartalmi ismertető, a tárgy lelőhelyét, műfaját és tantárgyi besorolását jelző szöveg található. Az eszközökkel kapcsolatban több száz tudós és tanár főbb életrajzi adatai, és a vonatkozó taneszköz-történeti érdekességek is elérhetők.  A közel ezer muzeális értékű taneszközt 28 gyűjteményből választották ki, a felhasználót egy intelligens keresőrendszer segíti. 873 színes és fekete-fehér fényképet, 20 percnyi videofelvételt, 20 percnyi hanganyagot, 108 perc zenét, mintegy félezer oldalas szöveges információt tartalmaz.

A virtuális tanszermúzeum akkor, ritkaságszámba ment, 4 év elmúltával az állomány az Interneten is elérhetővé vált, és most, 2015-ben a virtuális múzeum hívószóra, a kereső már 338 000 találatot jelez, 0,35 másodperc alatt.

Más változások, trendek is érzékelhetők, megjelent a virtuális tér, a valóságos környezet szimulációja, utánzása. A virtuális könyvtárban, egy másik megközelítés¹⁵ alapján, nemcsak digitális dokumentumokkal találkozhat a felhasználó, hanem egy létező, létezett, vagy elképzelt könyvtár, vagy gyűjtemény virtuális modelljével is, amelyet korábban csak „lineáris” dokumentum videofelvételeken láthattunk. A szimulált, 3D-s könyvtár lehetővé teszi az épület külső és belső látványának létrehozását, egyetlen közös térben körüljárható modellben. Ezt a megoldást a virtuális múzeumok, ahol a tárgyak környezetükben is megjelenhetnek, érthetően favorizálják. A virtuális valóság egy valós vagy rajzolt környezet háromdimenziós szimulációja. Hatásosan alkalmazható valós helyszíneken való virtuális körutak készítésére is. A helyszínek lehetnek például múzeumok, galériák, régészeti feltárások, kulturális örökség-helyszínek, valamint a felhasználók körbenézhetnek akár, egy könyvtárban, vagy levéltárban.

9. ábra: A Virtuális séta az Állatkertben http://www.virtualview.hu/zoo/

A virtuális gyűjtemények létrehozásának hátterében számos nemzeti és nemzetközi technológiai és értékmentő program áll. Az Európai Digitális Menetrend a szerzői jogi szabályozás, a jogkezelés és a határokon átnyúló engedélyezési eljárások leegyszerűsítése révén kívánja egész Európára kiterjedően lehetővé tenni a legális online tartalmakhoz való hozzáférést. Mindemellett elősegíti a nemzeti könyvtárak, levéltárak és múzeumok gyűjteményeinek nagyarányú digitalizálását, biztosítva azok elérhetőségét Európa digitális könyvtárainak portálja, a már említett Europeana révén. A hazai kezdeményezések sorában mindenekelőtt a Nemzeti Digitális Archívum Programot kell megemlíteni. Célja az országban fellelhető közgyűjteményi anyag digitalizálás által való megőrzése.

Természetesen a digitalizáció alapvető fontosságú, de mind a könyvtárak, mind a múzeumok tekintetében rendszerszintű változások történnek, igen gyorsan. Globális hálózatokhoz lehet csatlakozni, amelyek ingyenes hozzáférést biztosítanak. Jó példa erre az új Art Project, a Google kulturális kezdeményezése, melynek célja, hogy megőrizze, és mindenki számára tegye hozzáférhetővé a világ kulturális kincseit. A Google technológiájával, a múzeumok pedig, műkincseikkel és szakértelmükkel járultak hozzá az együttműködéshez. Jelenleg közel 50 ország 184 intézménye jelenik meg ezen az ingyenes online platformon és 30 000 műkincs nagy felbontású, digitalizált változatát csodálhatja meg bárki a projekt honlapján (googleartproject.com). Virtuális sétát 2012-től már 46 külföldi múzeumban lehetett tenni a Street View nézet segítségével, ez a szám folyamatosan tovább bővül. A látogatók az alkotásokat saját gyűjteményekbe rendezhetik, ismerőseikkel is megoszthatják. A Google globális virtuális múzeumában a festményeken és szobrokon túl olyan különlegességek is helyet kaptak, mint brazil utcai graffitik, ősi afrikai sziklarajzok és az iszlám iparművészet alkotásai is. 2012 áprilisában az egész világon egyszerre jelentették be, hogy a projektet 4 kontinensre terjesztik ki. A projekthez már két hazai múzeum csatlakozott. A Magyar Nemzeti Galéria összesen 40 művész 52 műalkotásával, a Szépművészeti Múzeum pedig 106 művész 151 műtárgyával jelenik meg az Art Project honlapján.

A Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK Multimédiapedagógiai és Információtechnológiai Központja kiadványában¹⁶ olvashatjuk, hogy „Nem kell hozzá különösebb képzelőerő, hogy megjósoljuk, hogy az új technológiák, és a média befolyása egyre jobban terjed a múzeumi világban is. A virtuális múzeumok – némelyek virtuális világba ágyazva – már ma is léteznek, és csak egyre jelentőségteljesebbé válnak. A világhálón levő tevékenységek valószínűleg egyre inkább összekapcsolódnak majd a valóságos múzeumokban zajló hagyományos kiállításokkal és programokkal. De nehéz megjósolni, hogy ez milyen irányba visz tovább. Rengeteg lehetőség kínálkozik az otthoni számítógépek, valamint az iskolákban és egyéb intézményekben levő média-rendszerek összekapcsolására a gyűjteményekkel és kiállításokkal, az alkalmi látogatók, az oktatási programok, a tudomány és kutatás érdekében. Ezeknek a különböző célcsoportoknak valószínűleg különböző platformokra, interfészekre, szoftverekre és technológiákra lesz szükségük. De még fontosabb a múzeumpedagógia számára, hogy az Internet-alapú tevékenységek egyre nagyobb figyelmet kapjanak a közönségkapcsolati munkatársaktól, és a helyszíni programok részeivé váljanak.”

Mielőtt néhány példát kiemelnénk, és trendeket vizsgálnánk, a probléma gyökerét is érdemes exponálni. Ivo Maroević modellje, amelyből egyértelműen kiolvasható a reprezentáció, így a virtuális megjelenítés létrehozóinak felelőssége is, a muzeológiai és a tudományos megközelítés lényegét mutatja be, amelynek az oktatás, különösen a felsőoktatás szempontjából is jelentősége van.

Ivo Maroević kiváló tanulmánya¹⁷ megfontolásra késztető meglátásait a következőkben összegzi: „A virtuális múzeum fokozatosan átalakítja a világot annak két- vagy háromdimenziós másolatává. Az ilyen múzeumok az anyagi szerkezet bemutatását illetően ösztönzést és számos lehetőséget kínálnak, ugyanakkor korlátokat is emelnek. A dolgok manipulálásának lehetőségei olyan sebességgel sokszorozódtak meg, amelyekről eddig nem is álmodtunk, és ez szükségszerűen megváltoztatta a kapcsolatot a múzeum és a tudomány között. Abban a pillanatban, amikor a múzeumi tárgynak digitális formát adunk, az elkezd eltávolodni a valódi tárgy életétől. A fokozatos változás kihívásai gyakorlatilag itt vannak előttünk. Már napjainkban is felmerült a kérdés; a tudomány képes-e igazolni a virtuális múzeumok hitelességét - legalább azon a szinten, amelyen az részt vesz a múzeumokban gyűjtött anyagi világ értékeinek hitelesítésében és igazolásában.”

10. ábra: A tárgyak muzeológiai és a tudományos megközelítése (Maroević)

3. animáció: A tárgyak muzeológiai és a tudományos megközelítése (Maroević)

A szerző úgy látja, hogy a jövőben a tudomány és a muzeológia szoros kapcsolata igen hasznos lesz, és a digitális technika, az internet új dimenziót teremthet. A tudomány szisztematikus, diszciplináris megközelítése segít a múzeumi gyűjtemények tárgyainak megfelelőbb, jobb meghatározásában és kiválasztásában, egyben „a múzeumi anyag magasabb színvonalú védelmét jelenti, és végül ellenőrizhetőbbé válhat segítségével a múzeumi anyag virtuális világgá változtatásának folyamata”.

A virtuális múzeumok, a közgyűjtemények honlapján elérhető 3D virtuális séták és kiállítások rendkívül sokféle informatikai rendszert használnak, bár bizonyos szabványosítási törekvések, szakmai ajánlások már megjelentek, az International Council of Musems¹⁸ jóvoltából, amelynek mintegy 170 szakmai bizottsága van, 30.000 szakértője és 20.000 múzeum a tagja. A kulturális honlapok komplex értékelésére is készült ajánlás és kritériumrendszer, magyarul is elérhető a MINERVA KÉZKÖNYV¹⁹ (Quality Principles for cultural Web Sites: a handbook). A dokumentum a Minerva projekt által kiadott tíz „Minőségi Elvet” fejti ki, és ad azokhoz magyarázatokat. A tíz elv elsősorban kulturális weboldalakra vonatkozik – múzeumok, könyvtárak, archívumok és más kulturális intézmények weboldalaira. Ugyanakkor ezek az elvek általános érvényűek, és szinte bármilyen weboldalra alkalmazhatók.

A virtuális múzeumok változatosságát, megoldásait 15 külföldi, és 5 magyar gyűjtemény segítségével illusztráljuk, „A világ 15 legjobb virtuális múzeuma és kiállítása”²⁰ weboldalon, avatott ismertetésekkel, kritikákkal.

17: Ivo Maroević: Muzeológia és tudomány                   
http://www.ace.hu/tudvil/maroevic.html

20: http://www.origo.hu/kultura/20110203-a-vilag-15-legjobb-virtualis-muzeuma-es-kiallitasa.html

21: Aranyi Zoltán, Varga András, Vida Andrea:             
VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁSOK A WORLD WIDE WEBEN, JATE Egyetemi Könyvtár
http://www.niif.hu/rendezvenyek/networkshop/97/tartalom/NWS/6/3/index.htm#[2]