A múlt század vége előtt született „digitális könyvtár” fogalom helyett manapság, gyakran az elektronikus, vagy virtuális könyvtár kifejezéseket használják. A fogalom értelmezése céljából, a „Network of Excellence on Digital Libraries” szakemberei egy modellt hoztak létre, „The Digital Library Manifesto” címen, amelyet a TMT is ismertetett. Eszerint: „A digitális könyvtár olyan virtuális rendszer, amely átfogóan gyűjti, rendszerezi, és tartósan megőrzi az értékes digitális tartalmakat; használóinak a törvénybe iktatott irányelvek alapján lehetővé teszi e tartalmak meghatározott kezelését, felhasználását, és mindez által megfelelő, mérhető minőségű szolgáltatást nyújt.”
A digitális könyvtárak jól kiválasztott, on-line elérhető dokumentumai, a nyomtatott, és az analóg audiovizuális dokumentumok digitális változatai, vagy eleve elektronikus formátumúak. A dokumentumtípusok adatbázisok létrehozását teszik lehetővé, s tudásbázissá rendezhetők. Ezek elérési technikájának birtoklása alapvetően fontos.
A virtuális könyvtárak válfaja még, a tematikus digitális gyűjtemény, vagy forráskalauz, amely gyakran a tudástár, tudásbázis nevet viseli. Más megközelítésben, az adatbázis jól definiált, speciális esete, amely szolgáltatás egy definiált célközönségnek szól. A forrásadatbázisok elsődleges adat- vagy információforrások, amelyek önmagukban tartalmazzák a keresett információt (számszerű, szöveges adat, vagy teljes szöveg formájában). Közvetlen választ adhatnak kérdéseinkre, ezért nevezik forrás típusú adatbázisoknak is. Fajtái: numerikus, szöveges-numerikus, teljes szövegű adatbázisok.
A numerikus adatbázisok eredeti statisztikai vagy más numerikus adatokat tartalmaznak a legkülönfélébb rendezettségben. Adatbankoknak is nevezzük. A szöveges-numerikus adatbázisok eredeti szöveges és számszerű adatokat felváltva tartalmaznak. A teljes szövegű adatbázisok eredeti szöveges dokumentumokat tartalmaznak, továbbá kiegészülnek keresőnyelvi eszközökkel. A teljes szövegű adatbázisok esetében a dokumentum teljes tartalma, s nem a róla szóló híradás, leírás kerül az adatbázisba, ezután annak minden elemét visszakereshetővé teszik. A multimédiás adatbázisok a teljes szövegű körébe tartoznak, természetesen a „szöveg" fogalmát tágabban értelmezik.
„Az adatbázisok nemcsak tartalmukat és visszakeresési lehetőségeiket tekintve sokfélék. Fontos megkülönböztetni a hálózaton keresztül elérhető online adatbázisokat, és a helyi adattárolóról (CD, DVD, merevlemez) elérhető offline adatbázisokat. Az online elérés előnye, hogy az adatbázisnak a legfrissebb adatokkal is feltöltött változatát használhatjuk. Az offline adatbázisok használata esetén viszont nem függünk a hálózat sebességétől, így azok gyakran bonyolultabb, részletesebb, erőforrás-igényesebb kereséseket is lehetővé tesznek.”
A tudásbázis feltételezi a megfelelő, hiteles, tudományos-szakmai intézményi hátteret és személyzetet, amely kiválasztja, strukturálja, intellektuális hozzáférésre felkínálja, interpretálja, terjeszti mindezen gyűjteményeket, melyeknek integritását megőrzi, és hozzáférhetőségét folyamatosan biztosítja. A köz-, és szakoktatás szempontjából ilyen a Sulinet Digitális Tudásbázis, amely a fogalmat ismertté tette, de számos más szakmai portálon is fellelhetők speciális, az oktatást segítő állományok.
Új fogalomként, és szolgáltatásként jelent meg a digitális, virtuális múzeum, kiállítás, tárlatvezetés, amelyet a múzeumpedagógiai mozgalom is fontos metodikai alternatívának tekint. A közgyűjtemények honlapjai napjainkra portálok, ahol otthonra találtak a virtuális kiállítások, távoli adatbázisok is elérhetők. A portálok többsége olyan eszközzel is rendelkezik, amelyek felhasználásával egyszerűen hozhatók létre virtuális kiállítások, valamint az adott múzeum digitális képi, hang- és mozgókép objektumai közvetlenül szolgáltathatók.
A virtuális tékák, archívumok többsége filmek, hangfelvételek, videók, animációk, szabályozható animációk, szimulációk gyűjteménye. Ez utóbbiak interaktív, multimédiás reprezentációk, az önálló tanulást, gyakorlást segítő oktatóprogramok. A szimulációs és demonstrációs program lényege egy-egy „imitált” jelenség, folyamat, logikai és strukturális összefüggés, amely algoritmizálható és matematikai módszerekkel megfogalmazható, alkalmas számítógépi bemutatásra, vizuális prezentációra. A szabály alapú szimulációk olyan oktatói programok, amelyek valós rendszereket modelleznek. A szimulációk folyamán a tanulók megváltoztatják a különböző bemeneti változók értékeit, és megfigyelik a kimeneti értékekben történt módosulásokat. Részben ebbe a kategóriába tartoznak pl. a virtuális mikroszkópok, planetáriumok, áramkör-tervezők, és még sokféle, vizuális, virtuális működő modell. Mindezek a valóságos világot aligha helyettesítik, de segítenek megérteni.
Az Internet világában a fő probléma nem az, hogy hogyan találjunk információt, szinte bármilyen kérdésre vonatkozólag, hanem az, hogy hogyan győződhetünk meg a talált információ valódiságáról, érvényességéről. Egyfelől, az információs források és szolgáltatások teljes köréhez való hozzáférés jogos elvárás, másfelől azonban a tartalmi hitelesség biztosítása kötelesség. Egyre több szervezet fogalmaz meg alapvető etikai normákat, amelyek segítségével biztosítja, hogy az olvasó eligazodhasson a talált információk halmazában, tájékozódhasson a talált adatok forrásáról és céljáról. A megbízhatóság kérdése viszonylag korán felvetődött, s jelenleg ismét napirenden van az újmédia és az egyéb webkettő fejlesztések terjedése miatt