Bevezetésül két irodalmi művet idézünk fel. Tandori Dezső Hérakleitosz-emlékoszlop című művének az a sajátossága, hogy a vers a saját befogadási szabályát tartalmazza, azaz a vers elolvasásával az olvasó tulajdonképpen megsemmisíti a művet. A vers másik tanulsága az, hogy a legkülönbözőbb kulturális alkotásokat első olvasásra nem érthetjük meg, mert az első olvasás során nem ismerjük maradéktalanul a mű és befogadása törvényszerűségeit.
Esterházy Péter Termelési-regény (kisssregény) című műve két részből áll. A második rész lábjegyzeteket tartalmaz az elsővel kapcsolatban, így megismerhetjük a regény keletkezésének körülményeit és a regény írójához meglehetősen közel álló elbeszélő megjegyzéseit, amelyeket a törzsszöveghez fűz.
A két irodalmi alkotás egyrészt arra mutat rá, hogy valamennyi szövegnek megvannak a befogadásra vonatkozó törvényszerűségeit, másrészt képet kaphatunk az olvasás irányának szabad kezeléséről – ugyan eredetileg papíron, könyv formájában megjelenő művekről van szó, de befogadásuk nem egyenes vonalú, nem lineáris.
A két irodalmi mű megjelenésének könyvészeti adatai:
- Tandori Dezső: Hérakleitosz-emlékoszlop (1970). In: Tandori Dezső: A feltételes megálló. Budapest, Scolar Kiadó, 2009. In: Képversek / vál., szerk. és a bevezető tanulmány írta Aczél Géza. Budapest, Kozmosz könyvek, 1984. p. 112. [online dokumentum]. URL: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=13793&secId=1085744&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Tandori+Dezs%C5%91&limit=1000&pageSet=1
- Esterházy Péter: Termelési-regény (kisssregény). Budapest, Magvető, 1979. [online dokumentum]. URL: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00003a_kv.html
Az elbeszéléssel kapcsolatban elsőként érdemes kitérni a narratív szerkezet fogalmára. A narratív szerkezet az elbeszélésmód alapelemeit és fő elveit jelenti. Ezek a következők:
- Az időrend felépítése. Vizsgálhatjuk, hogy az adott szöveg az idő folyamatosságára vagy az idő megszakításaira épül – ha az idő folyamában kihagyások vannak, ezeket ellipszisnek hívjuk. A cselekményszálak futhatnak egyazon időben, ilyenkor egyidejűségről vagy a cselekményelemek időbeli párhuzamosságáról beszélünk. A cselekményszálak össze is csúszhatnak, azaz közöttük kisebb vagy nagyobb átfedések lehetségesek. Beszéltünk már arról, hogy az elbeszélő művek rendkívül szabadon bánhatnak az idővel – az idő lineáris, órával és naptárral mérhető folyását megfordíthatják, jelentős torzításokat alkalmazhatnak az időfolyamban (egyes cselekményrészeket alaposabban követhet a cselekmény, másokra csupán utalhat, bizonyos idődarabok a kimaradhatnak a történet megértésének veszélyeztetése nélkül stb.).
- A cselekményszálak összefűzése. Az egyes cselekményszálakat az elbeszélés a legkülönbözőbb módokon ábrázolhat: a szereplők eltávolodhatnak egymástól, majd újra összetalálkozhatnak, egyes cselekményelemeket a mű lezárhat, másokat nyitva hagyhat.
- Az elbeszélés információinak rendszerezése és közlése. Az elbeszélés egyes dolgokat elhallgathat a befogadó elől, másokat akár többszörösen megerősítve közölheti. A narratív szerkezet fontos ismertetőjegye ez, hiszen a történésekkel kapcsolatos ismereteket a befogadó folyamatosan értékeli és elemzi. A befogadó tájékoztatásának félretájékoztatásának nagy szerepe van egy bűnügyi történetben, de egy tévéhíradós tudósításban nem képzelhető el a néző összezavarása vagy elbizonytalanítása, ahogy az egy krimivel előfordul – egy helyszíni riportban a műfaj szabályai szerint pontosan meg kell jelölni az események helyét, idejét és lefolyásuk rendjét.
Az információk adagolásában az elbeszélő játssza a kulcsszerepet. Az elbeszélő az írott szövegekben nyilvánvalóbban mutatkozik meg, míg a mozgóképes alkotásokban az esetek legnagyobb többségében rejtve marad – a mozgókép elbeszélőjéről a továbbiakban lesz szó.
Az elbeszélő művek cselekményvezetését elbeszélői stratégiák irányítják: bizonyos művek célirányosan, pontról pontra viszik előre a történéseiket (ilyenek a kalandregények), mások leíró jellegűek, azaz ráérősen vezetik a cselekményüket (például a klasszikus regények), míg mások spirális szerkezetet mutatnak, mint azok a filmek, amelyekben valamiféle nyomozás zajlik.
Az elbeszélés szerkezeti elemeinek viszonyai bizonyos narratív sémákat alakítanak ki. Ilyen narratív sémát jellemzik a westernt vagy a szappanoperákat. Az egész cselekményt átfogó narratív sablont műfajnak nevezzük, bizonyos történetvezetési fogások ugyanis műfajképző szerepet vehetnek fel – megvan a saját narratív szerkezete a melodrámának, a szappanoperának vagy a westernnek. A szappanopera vagy a krimi ugyanakkor rendkívül változatos történetvezetési eljáráskészletet használ.
- A konfliktus helye az elbeszélés felépítésében. Bizonyos filmekben a központi esemény azonnal a mű elején bekövetkezik, ahogy a Columbo sorozat legtöbb epizódjában. Más történetek a konfliktust a film vagy a regény folyamatában helyezik el.
A narratív szerkezet vagy narráció tehát egy elbeszélt világra vonatkozó tudás felépülésének rendje; tudásadagoló és –rendszerező folyamat.
A szakirodalom ismeri a ’problémamegoldó’ és a ’leíró’ elbeszélésmód fogalmát. Az előbbi bizonyos, a történet elején még ismeretlen körülmények felderítésével foglalkozik, míg az utóbbi végigvezeti a befogadót egy eseménysoron.
A klasszikus elbeszélésmód szerkezetileg motivált elemekből tevődik össze a fő egységesítő elve az ok-okozatiság. A művészfilmes elbeszélésmódra kihagyások jellemzők, az ok-okozatiság egyes láncszemeit a történet gyakran elrejti a befogadó elől. A művészfilmes elbeszélés gyakran úgy forgatja fel az időbeli viszonyokat, hogy ezek logikáját sem teszi a néző számára nyilvánvalóvá. A történések, a szereplők cselekedetei lélektani motivációja a klasszikus elbeszélésmód sajátja, de a történések lélektani indoklását természetesen a művészfilmek is alkalmazzák.
Az epikus művek legizgalmasabb összetevője az elbeszélő. Az irodalom esetében elbeszélő mint személy nem azonos az íróval mint személlyel, a film esetében az elbeszélőt sem a rendezővel, sem az operatőrrel, sem a forgatókönyvíróval nem azonosíthatjuk, de a szó szoros értelmében nem elbeszélő a kamera sem, hiszen a kamera ugyan valóban elbeszél, de maga csupán technikai eszközként viselkedik. Az elbeszélő valamiféle szemszög inkább, amely az elbeszélt világot befogja – nagyon sok esetben egyébként nem is emberi módon viselkedik, hiszen olyan helyzeteket vehet fel, amelyekben ember nem kerülhet (épületek felett száguldozhat, rohanó autó utasait szemlélheti kívülről stb.). A film továbbá a montázstechnikának köszönhetően rendkívül gyorsan és rugalmasan képes nézőpontot változtatni, ez az egyik legfontosabb sajátossága.
Összefoglalás
A narratív szerkezet elemei a következők: 1. Az időrend felépítése: az elbeszélő művek rendkívül szabadon bánhatnak az idővel. 2. A cselekményszálak összefűzése. 3. Az elbeszélés információinak rendszerezése és közlése. Az információk adagolásában az elbeszélő játssza a kulcsszerepet. Az elbeszélő művek cselekményvezetését elbeszélői stratégiák irányítják. Az elbeszélés szerkezeti elemeinek viszonyai bizonyos narratív sémákat alakítanak ki. 4. A konfliktus helye az elbeszélés felépítésében.
A klasszikus elbeszélésmód szerkezetileg motivált elemekből tevődik össze a fő egységesítő elve az ok-okozatiság. A művészfilmes elbeszélésmódra kihagyások jellemzők.
A film esetében az elbeszélőt sem a rendezővel, sem az operatőrrel, sem a forgatókönyvíróval nem azonosíthatjuk, de a szó szoros értelmében nem elbeszélő a kamera sem, hiszen a kamera ugyan valóban elbeszél, de maga csupán technikai eszközként viselkedik. Az elbeszélő valamiféle szemszög inkább, amely az elbeszélt világot befogja
A narratív szerkezet tehát egy cselekményvilágra vonatkozó tudás felépülésének meghatározott rendje